Il dolce ritorno

Tény. Tényleg jó érzés visszatérni ebbe a napsütötte paradicsomba. Még akkor is, ha mostanság se nap, se sütkérezés, se paradicsomi mámor nincs... :/

Az idő itt sem olyan kegyes hozzánk. Bár, azért számomra pozitív, hogy a rossz idő akkor érte el Reggio térségét, amikor épp felszálltam a repülőmmel, s akkor ért véget, amikor épp landoltam Bolognában. közben pedig Magyarországon közel-s távol jobb idő volt, mint kinn.

Nem mondom, hogy unatkoztam itthon. Annyi elintézni valóm volt, s van még most is, de a barátokra, s azokra, akik számítanak rám, s akikkel szeretek együtt lenni, azokra mindig szakítok időt. Valahogyan.

A visszaút is simán ment. Új repülő, rendes fedélzeti személyzet és légiutas-kísérők. Szerencsére kocsival jöttek ki értem, s mindenki örült, hogy viszont láthatott.
Már egy új édességet, a sportszelet süteményt is megcsináltam mindenki nagy örömére, hogy élvezzék, ha nem is pontosan ugyanazt, de mégis, milyen a finom Sportszelet csoki itthon.
Ma meg az én és a többi erasmusos visszajövetelére elmegyünk aperitivezni illetve kajálni a városba, és jól kibeszéljük, átrágjuk magunkat az elmúlt hetek eseményein.
Holnap megy irány Milano, Anita barátosném jön meglátogatni, s együtt felfedezzük a giccs és a túlzás városát :)

Na mindegy. 

Egyszóval, nagyon örültem, hogy végre visszajöhettem. Ha nem számolok a költségekkel, a kiadásokkal, s a vizsgákkal, akkor bátran ki merem jelenteni, hogy sose mennék el innen, maximum valami délebbi helyre, közvetlenül a tenger mellé. Nem azért, mert ez a város tökéletes. Koránt sem az! Nincs olyan nagy pezsgő élet, mint amit megszoktam otthon, de a barátok, a többi külföldi, a hangulat, a légkör, a kaják, a tenger, no meg maga a szó, hogy ITALY megbabonázott. Az egyedüllét, a saját lakás - persze 4 másik csajjal együtt- nagyon is kedvemre való.

Élem az életem úgy, ahogy szeretném. 

No de ne búslakodjatok, júniusba viszont láttok! :) Sietek haza letenni a vizsgákat, hogy aztán a pezsgő nyári fürdőzésről és bulihegyekről se kelljen lemaradnom!

Csók.puszi nektek  

Capodanno Di Firenze - újabb ünnep velünk

Először is elnézést azért, hogy bő 2 hétig nem is jelentkeztem... Megvallom, igencsak sűrűre sikeredett ez az időszak számomra!


Még mielőtt belevágnék rövidke firenzei beszámolómba, hadd kívánjak mindenkinek KELLEMES és CSOKIBAN GAZDAG HÚSVÉTOT!! Buona Pasqua e Vacanza per tutti!

Tehát a Firenzei Újév- ahogy a fordítás is mondja - az olasz kisváros egyik legfontosabb ünnepe, ami minden évben március 25-én van. Hatalmas mulatságokkal, turistalátványosságokkal, ingyenes múzeum látogatásokkal és sok-sok fesztiválszerű fellépéssel, felvonulással várják az ide ellátogatókat. Mi is ezen a napon érkeztünk, kocsival.

Az út meglepően rövid volt, hisz az autópálya minden lehetőségét kihasználtuk, a sebességkorlátozásokat is beleértve, úgyhogy röpke 1-1,5 óra alatt be is értünk a városba.

Tény, hogy Firenze gyönyörű, s aki egyszer ellátogat ide, az utána többször is vissza akar térni. Mi sem éreztünk másképpen; a város magával ragadott. a sok szép épület, festői panoráma, a környezet, az ételek-italok, egyszóval minden megbabonázott minket.
Szerencsére az idő is kedvezett nekünk, napsütés, szél, naplemente, felhő nélkül. :)
Mivel vasárnap mentünk, ráadásul ünnepnapon dupla annyi turistával kellett számolnunk. Ennek ellenére nagyjából a fél várost bejártuk, sőt minden 10. percben elhagytunk valakit a csapatból, de szerencsére a mobil  GPS mindig kihúzott minket a csávából.

Az UFFICI-n és egy-két szép templomon meg kastélyon kívül mindent láttunk, mindenhová benéztünk.
Mikor megtaláltuk a belvárosban a 4 emelet magas H&M épületét, egyszerűen nem bírtunk magunkkal. A csajokkal nagyjából egy fél órára be is tértünk, de szerintem egy pasi se tudja megérteni, mit érezhet egy nő, amikor egy általa nagyon szeretett bolt hatalmas választékával találja szembe magát. Ráadásul 1 emelet csak az ékszereknek, kiegészítőknek, egy emelet csak a cipőknek és táskáknak, s 2 emelet ruháknak. Csak a végtelen hitelkártya hiányzott a kezünkből. De aztán türtőztettük magunkat: elvégre Firenzében vagyunk, nem egy bevásárlóközpontban.

A nap végét a lebilincselő, s tényleg mesébe illő Piazza di Michelangelo-nál töltöttük, ahol hagyományosnak nem nevezhető vegyes vacsorát tartottunk - olasz, kínai, bolgár stb - ételekkel.
A naplementét is ott vártuk meg, s tényleg a lehető legjobb helyen fejeztük be a hosszadalmasa és fárasztóra sikeredett városnéző túránkat: innen a naplementén kívül tényleg belátni az egész várost.

Habár ez a poszt már jó ideje figyelt a bejegyzéseim között, csak most volt időm kitenni, most, hogy már újra Magyarországon vagyok. No persze csak egy rövidke időre tértem vissza, s jövő héttől újból olvashatjátok aktuális bejegyzéseimet, mert az Itáliai kalandom még koránt sem ért véget!

U.I.: Képet most nem tudok csatolni, majd utólag pótolom, mert a fényképeim nem az itthoni gépen vannak fenn. Csók.puszi