Carneval di Venezia 2012 - képekben

Carnevale di Venezia

Lassan már felsorolni sem tudom, hányszor volt szerencsém Velencében járni, s megnézni a város minden egyes zegzugos sikátorát, de még mindig tartogatott meglepetéseket. Osztályfőnököm és ismerőseim is biztattak, hogy egyszer mindenképp érdemes ellátogatni a Carneválra is. Kihagyhatatlan. Ugyanúgy hozzátartozik az olasz életmódhoz, életstílushoz, mint a pizza.
Így hát elhatároztuk az olasz kurzusból pár emberrel, hogy még a karnevál vége előtt (21-ig tart) elmegyünk. A szombati nap tűnt a legjobbnak erre. Nem csak azért, mert hétvége, s jó időt mondtak sok-sok napsütéssel, de még a programok is ekkor ígérkeztek a lehető legjobbnak.

Nos, kalandos utunkról egy kis helyismereti kalauzzal egybekötött élménybeszámolót találhattok, ha tovább olvassátok e sorokat :)
(jujj, de költőien fejeztem ki magam... pff)  =)

Tehát:


Az egész úgy kezdődött, hogy 10-en akartunk útnak indulni, de végül 6-an vágtunk neki a nagy - még MÁV-nál is rosszabb s botrányosabb TRENITALIA gyönyörűséges vonataival - kalandnak. De Velencébe már 7-en érkeztünk meg, s ott hirtelen 9-en lettünk, majd Reggio Emiliában már csak 6 ember szállt le a vonatról. Érdekes, mi? :)

Apránként mindent elmesélek.
Az út tényleg hosszadalmasra, s meglehetősen körülményesre sikeredett. Azt mondták, megszokott a nagy tömeg a vonatokon. Nos, sajnos a nagy tömeg fogalma nálam nem ezt jelenti. Képzeljetek el egy tömött!! metrót Pesten, s ahhoz adjatok még egy tömött metrókocsit. Végeredmény: egy átlagos vonatkocsi Olaszországban! Persze, most a karnevál s az iskola miatt is jóval többen voltak a megszokottnál. Nos igen, itt még szombaton is járnak iskolába a gyerekek. De erről majd talán máskor.
Az út nem volt nagyon hosszú, 2 óra alatt oda is értünk volna, ha nem lettünk volna 30-40 perces késében. A másik hasonlóság a magyar közlekedéssel s vonatokkal, hogy itt is mindennapos dolog a késés! 
Már Bolognában, a vonatra várva nagyon sok jelmezessel találkoztunk, s egyértelműen látszott mindenkin, hogy ők is velünk fognak utazni! A vonat zsúfolásig tömve volt jelmezekkel, bohócokkal, maszkos emberekkel. Mintha nem is karneválra, hanem farsangi buliba mennénk. (számomra eddig a karnevál nem volt egyenlő a farsangi jelmezekkel. hatalmasat tévedtem)
Nagyjából fél 12-re értünk be a csatornákkal teletűzdelt vízi városba, s már ekkor tudtunk, kemény napunk lesz! Az állomástól a Szent Márk térig vezető utat nagyjából 2,5 óra alatt tettük meg!!! Igaz, párszor elkeveredtünk, kisebb-nagyobb kerülőket is tettünk, de a nagy tömeg miatt lépésben lehetett csak haladni.
Minden szépen ki volt világítva még reggel is, s nem volt nehéz megállapítani, ki a helybeli, az olasz turista, s a messziföldről jött látogató. Az itteni olaszok mind-mind korhű jelmezekbe bújtak, s maszkokkal takarták magukat éppúgy, ahogy a mindennapokban azok, akik így keresik a pénzüket. A karneválban az egyik legjobb dolog az, hogy szabadon lehet fotózkodni mindenkivel s mindenhol, ráadásul az amúgy drága múzeumokba, kilátókba szintén ingyen vagy olcsóbban lehet bejutni.
Azonban az igazi karneváli hangulatnak ekkor még semmi jele nem volt. Csak egy rakás idegen turista, akiknek a fele ki van festve, a másik fele meg idétlen jelmezt visel. Aztán ott vagyunk mi, olyan turisták, akik jelmez nélkül léptünk be eme szent helyre...
Mint egy kusza, labirintusszerű, részeg farsang.
Ám a belváros s a tér környékére érve már jobban kirajzolódott a fesztivál: a földön, a járókelők hajában, ruháján, egyszóval mindenütt konfettik voltak, zenebona s színházi műsorok zajától zengett a környék. Tényleg nagyon sok igényes, ötletes jelmezzel lehetett találkozni, de sajnos voltak olyanok is akik inkább hülyét csináltak magukból, annak ellenére, hogy a többséget ez nem is érdekelte. Inkább nevetséges, mint vicces maskarákkal is lehetett találkozni (ezek körül párat majd a képeken is láthattok. De megemlíthetném a transzszexuálisokat, a 80 éves BATMAN-t, vagy a babapürégyártó cég plüssfigurájának öltözött embereket is.
A programfüzet, amely az összes programot tartalmazta tényleg nagyon hosszú volt, ám a baj ott kezdődött, hogy lehetetlen volt megtalálni azokat az amúgy nem is eldugott helyeket, ahol ezek zajlottak. Mi megmaradtunk a főtéren. Nyílt, utcai látványos színházi előadással kedveskedtek egész nap az odalátogatóknak, s szombat délután még a karnevál bálkirályát s -királynőjét is megválasztották. Szerencsére volt egy olasz útitársunk, aki a vonaton csatlakozott hozzánk, s fiatal kora ellenére nagyon jó idegenvezetőnk volt. :)
Zenei, jelmezes és táncos mulatságokat is megnéztünk, s ami az egyik leginkább látványos volt, az a teljesen működő kilátó volt. A Campanile, vagyis a velencei óratorony tetejéből ugyanis meseszép, tényleg ámulatba ejtő kilátás nyílik a városra s a tengerre is. Alig lehet szavakba önteni az ott megtapasztaltakat. Számomra egyedül a hosszú,zsúfolt, félelmetes liftút volt csak ijesztő. A torony aljában számtalan nemzetiségű ember gyülekezett, többségük csak be akart jutni, mások meg nem tértek magukhoz a látvány után. Nagyon sok magyarral is lehetett találkozni, s többek között itt futottunk össze spanyol kurzustársainkkal is, akik úgy volt, hogy velünk jönnek reggel.
Az egész városban délutánonként körmenetet tartanak, s egyre másra belebotlottunk a különböző történelmű korhű maskarákba. Ezen kívül tényleg mindenhol spontán zenészek álltak össze, s kezdtek rá egy-egy ismeretlen, ám mindenki által szerethető nóták eljátszására.
Mivel a Szent Márk térre, s tértől vezető útvonal tényleg járhatatlan volt, késő délután  GPS segítségével vágtunk neki a visszafelé vezető útnak. Sajnos többször elvesztettük egymást a nagy forgatagban, de valahogy mindig visszataláltunk.
Érdemes a délelőtti, kora délutáni órákat a múzeumokban, színházakban, eltölteni, mert a nagy felvonulások s a nagyobb előadások délután kezdődnek. Voltak olyan eldugott helyek is, ahol az eddigi összes karnevált lehetett képekben megcsodálni, s felelevenítették az eddigi történéseket s eseményeket. Az igazi karnevál is a napnyugtával kezdődik meg.
Tényleg gyönyörű a város, leginkább este, a még fennmaradt karácsonyi világítással, s a kivilágított sikátorokkal, hangulatos utca zenészekkel, énekesekkel egybekötött forgatag sokkal inkább idézi a karneváli hangulatot, már csak azért is, mert így még az amúgy ronda jelmezesek is szebbnek látszódnak!
Hazafelé a vonatút még a reggelinél is hosszabbnak s rosszabbnak bizonyult, mert valahogy mindenki azzal a vonattal akart elindulni, mint amivel mi is. Olyan szinten heringeskedtünk, hogy mozogni nem lehetett a nagy embertömegtől. Szerencsére sokan leszálltak útközben, s így Bolognába már a lépcsőn ülve érkeztünk meg. Az itteni vonatok szinte egyetlen pozitívuma, hogy viszonylag sok a lépcső (pihenés szempontjából, ha már kevés a rendes ülőhely), s a kivetítőn folyamatosan nyomon lehet követni a kinti, benti hőmérsékletet, s azt, hogy hány perces Késésben vagyunk!!

A csipetcsapat

Sajnos azonban majdnem Bolgonában töltöttük az éjszakát, mert az eredetileg 3-as vágányra kiírt vonatunk Reggio-ba eltűnt! A helyiektől nem lehetett semmi információhoz jutni, mert minden zárva volt, s senki nem tudott semmit. Mi is csak a vonat indulása előtti 2. percben értesültünk a hangosbemondóból arról, hogy beérkezett az amúgy kimaradt vonatunk, s másik vágányról, de szerencsére elindul.
Végül 20 perces késéssel, de még szombat éjszaka sikeresen megérkeztünk a szállásunkra, s mindenki -engem kivéve- egyből bedőlt az ágyba :)

Az első lakástűz...a füst gyűrűjében :)

Nyugi. még mielőtt a fejeteket fognátok ijedtetekben, megnyugtatlak titeket! Nem égett le a lakás. Nem is akartuk felgyújtani. Nem is volt nagy tűz. De azért... azért mégis csak égett idebenn valami...
A lakótársaim épp olyan idióták és bohókásak, mint amilyen én is vagyok, s van egy furcsa rítusuk vagy szokásuk.A nappali egyik sarkában van egy asztal egy füzettel, melybe olaszul, portugálul, franciául, szóval minden nyelven beleírtak olyan dolgokat, amik bántóak lehetnek. Illetve kiírták magukból az érzéseiket egy kis humorral vegyítve. Az asztalon ezen kívül van még egy csomó fénykép, tárgy, jelkép. Az a szokás, hogy ha valakire vagy valamire mérges vagy, esetleg megbántott, felidegesített, bajt csinált, akkor annak a képét kiragasztod az asztalhoz, s amikor újból felhúzod magad miatta, akkor valamilyen módon eltünteted (általában darts-cal célba dobósdit játszanak). Most azonban Francesca máshoz folyamodott. Nagyon összevesztek az anyukájával, ami mindennapos dolog, hisz olaszok! Elhatározta, hogy elégeti azt a képet, amit már előzőleg kirakott.
Igen ám, de valahogy nem akart rendesen elégni a kép, s végül a mosogatóban landolt, s lángra kapott a szivacs is meg az egész mosogató!
Szerencsére csak egy papírfecni volt, így nem történt baj, no meg ott volt a víz meg 3 ember nevetős lélekjelenléte...
A lényeg annyi, hogy ezek után Francescának már sokkal jobb hangulata volt, még örömtáncot is lejtett, s 2 perc múlva már kacarászva beszélt telefonon az anyukájával.

Így kezdődött...

Számunkra a tanulság csak annyi, hogy máskor még a tűz előtt nyissuk ki az ajtókat-ablakokat, hogy hamarabb kiszellőzzön a lakás, s a videóban (mert hát az egészet fel is vettük videóra) rögzítsük, hogy nem akarunk felgyújtani semmit, s börtönbe se akarunk jutni ezek miatt.

... s így ért véget.

Költözés...

Ma végre elfoglalhattam a végleges szállásom, s a bolgár csajjal karöltve nagy nehezen átcuccoltam a koránt sem  könnyű bőröndjeimmel a város túlsó végébe. A lakás, amit szinte véletlenül találtam a lehető legjobb választás, mert a belváros legbelsőbb zugában van, minden egy köpésre van innen, köztük az egyetem és a PLANET is. Tény, hogy sok gondunk volt a csomagokkal. Annak ellenére, hogy napközben +1°C-nál is melegebb volt, s a nap is kisütött az olvadó hó és meginduló embertömeg azért megnehezítette a dolgunkat. Emberek, ha utazni készültök, a legrosszabb ami várhat rátok, ha latyakos, sáros, havas úton kell a bőröndötökkel cipekedni, 2: olyan nehéz a bőröndötök, hogy azon gondolkoztok, a bőrönd vagy a saját kezed és vállad szakad le hamarabb.


A Lakás igen nagy, hisz összesen négyen lakunk benne. a 3 másik lány szintén diák, egyikük portugál, a másik kettő pedig olasz (mind a ketten Cataniából származnak). Nagyon pörgősek, nem csak a beszédüket illetően. Alig 1-2 órája költöztem be, de már megismerkedtem jó pár szomszéddal, mert a lakás egyfajta átjáróház - mindenki mindenkinek a fogadott rokona, s én lettem az új családtag -, alattunk s fölöttünk is egyetemisták laknak. Vannak itt portugálok, olaszok, spanyolok, angolok...


Fura, hogy 3 egyelőre még vad idegen emberrel kell osztoznom egy lakásban, főleg, hogy én amennyire nem szeretem az egyedüllétet és igénylem a társaságot, annak ellenére szeretek néha egyedül lenni a lakásban. Persze ez még az újdonság miatt van, hogy kissé frusztrálva és zavarban érzem magam, ha mondjuk kiveszek valamit a hűtőből vagy főzni kezdek.


Ha már a főzésnél tartunk, muszáj megemlítenem, hogy érdekes felfedezésben, jobban mondva érdekes  gasztronómiai felfedezésben volt a mai vacsora alkalmával részem. A portugál lány (a neveket egyelőre nem tudom megjegyezni...) minestrone-t készített, ami egy tipikus olasz zöldségleves. Nagyjából a nálunk is ismert napközis, menzás borsóleveshez lehetne hasonlítani csak sokkal több zöldséget tartalmas s pépesebb. Azt hittem egy normális minestrónét fogok megkóstolni, erre egy spenótos változatát kaptam. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy a minestrónét meg a spenótkrémlevest összeöntötték és botmixerrel ledarálták. Furcsa mód ízlett, pedig rühellem (a szó legszorosabb értelmében) a spenótot, s miközben főtt, még rosszul is lettem a szaga miatt. Elnézést azoktól, akik nagyon szeretik... 
Kép mellékelve a levesről. (ez nem az eredeti, de ugyanígy nézett ki, csak volt benne színes turmixolt zöldség is)

Mindegy, a lényeg, hogy finom volt, s mellé egy tipikus dél-olasz (Cataniai) kenyeret ettünk mellé. Ez nagyjából olyan, mint a híres toszkán kenyér, melyet salátába tesznek. Mind a kettő olyan félbarna, tömör kenyér, amit meleg vízbe kell áztatni, s majd úgy elfogyasztani. A víztől a kenyér nem szikkad meg, mint a nálunk szokásos típusok, sokkal inkább finomabb ízt ad az ételnek.

Az első olasz óra

Végre valahára elkezdődött az intenzív olasz tanfolyam, ami a múlt héten a hószünet miatt elmaradt. Ennek ellenére a ma reggelt is hatalmas havazással kezdtük, de szerencsére csak 5-6 cm esett.


Igen viccesre és izgalmasra sikeredett az első (bemutatkozó) olasz óra, hiszen a csoport tényleg nagyjából 90%-a spanyol!, s a maradék 4-5 ember más nemzetiségű, ráadásul a spanyolok mindenhová csoportosan mennek, s mind ismerik egymást! Rajtuk kívül 2 kaliforniai srác volt, 1 portugál csaj, valamint mi ketten a bolgár lánnyal.
Ugyan mi B2 kurzusra jelentkeztünk, rajtunk kívül senki nem érte el a megfelelő pontszámot ahhoz a szinthez,s mivel nem akarunk naponta 30 perceket utazgatni a B2-es kurzus másik helyszínére, így maradtunk az A2-B1-es szintűnél. Nem baj, hiszen az ismétlés nem árt nekünk sem.
Ennek ellenére nagyon könnyű volt az első óra, csupa olyan dolgot fogunk, s már kezdtünk átismételni, amit én még annó középiskolában megtanultam. Persze azóta 2x elfelejtettem őket.


Annak ellenére, hogy a spanyolok azért választják előszeretettel az olasz Erasmusos helyeket, mert a nyelv hasonló, kivétel nélkül egyikük sem beszél nem hogy jól, de kicsit se olaszul. Nem igen értik meg, amit mondani akarunk nekik, s ez visszafelé is igaz. Olyan spanyol-olasz akcentussal és gyorsasággal beszélnek, hogy szinte lehetetlen követni. De valahogy csak meg fogjuk oldani. Elvégre a kurzus célja is az, hogy jobban elsajátítsuk a nyelvet mind szóban, mind írásban.  Már az első nap egy csomó dolgot megtudunk egymásról, annak ellenére, hogy a nevekkel akadtak problémáink.

Emellett holnapra már programot is terveztek nekünk a spanyolok. Mivel 1 hete próbáljuk Viarával kideríteni, merre lehet a PLANET, a helyi "nevezetesség" bár. Sajnos a Google nem találja. A mai világban pedig ha valamit nem lehet megtalálni Google avagy Facebook segítségével, akkor az általában nem is létezik.
De a spanyolok szerencsére megmondták, s holnap valószínűleg már együtt fogjuk nézni a Barca meccset, s utána ünneplünk :)


A négy órás kurzus nagyon hamar eltelt, annak ellenére, hogy nem sokat haladtunk a tananyaggal. Éppen ezért nagyjából 4-5 oldalnyi házit kaptunk péntekre :)


A fiatal oktató tisztára olyan a beszédét, a viselkedését, s mindenét tekintve, mint a volt osztályfőnököm, s egyben olasztanárom, aminek nagyon örülök, hisz jófej. Aranyos, kedves nő az oktató, s talán ha a spanyolok nem is tanulnak meg olaszul, mi biztosan elsajátítjuk a spanyol nyelv alapjait az ő nehézségeik miatt :)

Ebéd ala V&V

Először is: anya, ha olvasod ezt a bejegyzést, légy rám büszke! Olyat ettem, amit eddig utáltam, sose ettem meg! :)


Így igaz. Megsütöttem életem első brokkolis- karfiolos tepsis ebédjét, melyhez köretnek friss saláta mixet készítettünk kukoricával, citromlével, olívaolajjal és egy kis fűszerkeverékkel párosítva.
Nagyon finomra sikeredett a kajánk. Ráadásul nagyjából fél óra alatt kész lettünk vele.
A Recept is egyszerű: 1-1 fej karfiolt és brokkolit szétszedtünk apróbb darabokra, s sütőpapírral kibélelt sütőben olívaolajjal és sok-sok borssal megsütöttünk.

Tény, hogy nem szeretem a karfiolt, sose eszem meg, éppen ezért kihívás volt számomra, de mivel idegen országban vagyok idegen emberek között, kipróbáltam. Kellemes csalódás volt, hogy nagyon ízletes! A Brokkoli mostantól az egyik kedvenc zöldségem, s a karfiol mind nyersen, mind sütve isteni finom!
Ugyan azt nem ígérem, hogy mostantól minden alkalommal meg fogom enni, de például egy ilyesmi mértékű ebédnél igen!

Még csak hétfő van, de hétvégére pizzasütést terveztünk, ahol mind a tésztát, mint a paradicsomszószt, s minden egyebet saját kezűleg készítünk el az én (na jó, Jamie Oliver) receptje alapján!
:)
Addig is itt van nektek két kép a jól sikeredett kajánkról, hátha megéheztek tőle! :P

Az első koccanás....

Ma egy hete, hogy megérkeztem, s az utóbbi napokban az unalom mellett azért történt velem egy s más. :)
Először is ma hagytam el a diákszállót, ahol eddig voltam, s az itt megismert bolgár csaj, akit Vyara-nak hívnak, segített nekem a költözködésben. Mondhatom szépen néztünk ki a sok bőrönddel meg a cuccokkal a havas-jeges úton, miközben fel-alá jöttek az autók és a buszok. Szerencsére megoldottuk...


Nagyon jó hely, kis családias hangulatú apartmanban lakunk a lánnyal együtt, s van itt minden, mi nekünk kell. Még illegális Wi-Fi is :D


Ennek a bejegyzésnek a címe csak azok számára lehet meglepő, akik nem ismernek engem igazán. Tény, hogy körülöttem illetve velem mindig történik valami furcsaság, valami durva. Egyszóval valami.
Ez most se volt másként.
Az idei első, na jó, második balesetemet idekinn éltem át.
Szerencsére sem nekem, sem senkinek nem esett baja, már ami a 2 lábon járó embereket illeti. Sajnos egy temperamentumos olasz nem akarta megadni az elsőbbséget a busznak, amin utaztunk - a sok bőrönddel - s a 2 autó nem fért el az utcában egymás mellett egyrészt azért, mert túl szűk volt az út a sok ott parkoló autó miatt, másrészt pedig azért, mert nem volt rendesen letakarítva az útszél s a patka.
Így a buszsofőrünk jogosan hitte azt, hogy ha gyorsan megy, nem kell a szembe jövő autósnak sokat várnia rá, s lazán el tud menni. Rosszul hitte sajnos...
Csak egy hatalmas koccanásra lettem figyelmes, illetve arra, hogy majdnem kiesek az ülésből Vyarával együtt. A busz teljes erőből nekiment a mellette parkoló autó oldalának, s behorpasztotta a jobb első ajtaját, mert a vele szembe jövő autós nem akarta megvárni, míg elmegy a busz, s vagy egymásba mennek, vagy kis híján elférnek. sajnos egyik se történt.
Szerencsére, mint már mondtam, senkinek nem történt baja, csak az autóban lett nagyobb kár. Furcsa mód 10 perc káromkodás és kiabálás után előkerültek a papírok, s pár irka-firka után már robogtunk is tovább a busszal a következő megállóig. Itt ezek szerint nem kell sem rendőrt, sem senkit hívni, ha ilyesmi történik, csak a papírokat kell kitölteni és kész az egész.
A baleset után mindenki kissé megszeppenve ült a buszon, s senki nem szólt semmit, max., hogy "MAMMA MIA!"

Megtört a jég. Legalábbis megrepedt.

Persze csak átvitt értelemben. Ez az időre egyáltalán nem vonatkozik, mert percről percre hidegebb van. No azért nem annyira, mint otthon ,de tény, hogy a -5-10 fok itt azért igencsak hidegnek és zord időnek számít, főleg, hogy a helyiek több éve nem láttak ennyi havat, mint most!


A Jégtörést a szobatársamra értem. Hétfőig még ebben a diákszállóban töltöm napjaimat, s 4 napja szobatársat is kaptam. A Nő nem igen beszélt hozzám, ha udvariasan kérdeztem valamit tőle, akkor se nagyon kaptam választ, és kb én éreztem kínosan magam, hogy este 7-kor én gépezek és ég a villany, míg ő betakarózva aludni próbál. Fogtam magam és lekapcsoltam hát a villanyt. Még egy "Grazie mille"-t se kaptam!
Mostanáig!
Ma délután, amikor hazaérkeztem, rögtön vagy 4-5 kérdéssel fogadott és csak néztem nagyokat hogy mit beszél ez a nő! Aztán lassan sikerült megértenem, jófejnek tűnik, de azért tipikus nagymamás beütése van, habár alig múlt negyven éves. Az akcentusából meg a habitusából úgy véltem, Nápoly környéki, mert úgy beszél, ahogy az ottaniak. Mint kiderült, nem tévedtem sokat. Szicíliai. Gondolhattam volna, sapkában és nagypulcsiban ül a szobában is, hisz Szicíliában nincs hideg....

Egyébként nagyon fura, lassan meg kéne jegyeznem, hogy melyek a város nevezetességei és mik a főbb ismertetőjegyei, hiszen ma már másodjára szólított le egy turista ( ezúttal egy spanyol), aki tőlem, TŐLEM várt útbaigazítást. :) Mondtam neki, nem tudom, de nem mondtam meg persze, hogy azért, mert én is idegen vagyok! Nem kérkedem vele, ha már egy idegen számára helyinek tűnök. Hihi.

Elvonultak a sötét felhők...

Úgy tűnik, bár nem akarom lekopogni, lassan eltűnnek a sötét felhők -minden értelemben -a fejem fölül. Tegnap még egész nap szakadt a hó, plusz 10 centi esett, úgyhogy tényleg elértük a közel FÉL MÉTERES állapotot, de hála az útkarbantartóknak, tisztítóknak, minden sima és szépen járható.

Ma reggelre még a felhők is eltűntek, s gyönyörű szépen ki is sütött a nap! :) Nem kell mondanom, hogy a felhők   Magyarország felé vonultak...úgyhogy ott gyülekeznek és várják a sípszót, mikor is otthon leszakadhat végre az ég, s kissé elkésve, de a hó betemeti kishazánk egyes településeit!
:)

Nem akarok gonoszkodó lenni, így hát abbahagyom. Végezetül csak annyit, hogy elméletileg tegnap lett volna az első olasz tanfolyamos órám, ami az olasz szokásokhoz méltan elmaradt. Hogy miért? azt a mai napig mi se tudtuk! Utólag kiderült, azért, hogy az embereknek ne kelljen a szörnyű időjárási és közlekedésbeli nehézségekkel valamint a borzasztó útviszonyokkal megküzdeniük. Tehát: Hószünet van jövő hét hétfőig mindenhol!

A hó fogságában...

Na, ezt se hittem volna.

Tegnap egész nap azt nézegettem, hogy milyen időjárást jósolnak otthonra. Elvileg a hét közepére-végére beköszönt valami borzasztóan nagy hórengeteg, mely lebéníthatja a fél országot. El tudom képzleni!

Ennek ellenére nem hittem volna, hogy itt és most lesz olyan kaotikus az állapot, hogy szinte minden megbénul.

Már említettem, hogy tegnap óta folyamatosan szakad a hó... az emberek ennek ellenére biciklivel és autóval közlekednek egyaránt, s több ezer hókotró és traktor szlalomozik a szűk utcákon, hogy elkotorják és eltüntessék azt a nagy hómennyiséget, ami leesett. :)

Vicces, hogy a traktorok a járdára is felmennek, az autók a parkokba is bemennek, mindent megtesznek azért, hogy folyamatosan minél tisztább és járhatóbb utakat alakítsanak ki.

Ennek ellenére nagyon szép látvány a város ilyen havas időben, bár jobban örülnék, ha melegebb lenne. De se baj.

Holnap kezdődik az olasz intenzív nyelvtanfolyamom, ma írtam meg a tesztet. Remélem jól sikerül, s akkor holnaptól a suli kezdéséig remélhetőleg felpörgetem és felfrissítem egy kicsit az olasz tudásom! :)

Ja, azt majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy a mai napon HÓSZÜNETET rendeltek el a városban, ami érinti az óvodákat, általános- és középiskolákat, valamint az egyetemet is! Megvallom ez volt az egyik gyerekkori álmom, hogy az amerikai filmekhez hasonlóan én is részese lehessek egy hószünetnek, mely gyakorlatilag annyit tesz, hogy a nagy hó miatt a gyerekeknek nem kell iskolába menniük. Persze az órák be lesznek később pótolva, de akkor is! Nincs is jobb, mint iskola helyett a szabadban hógolyózni, szánkózni és egyebek! :)

A kritikus kezdet...

Hát, eljött végre ez a nap is. Ma este végre nekivágok a csupa nagybetűs Útnak!
Ha minden jól alakul, akkor már hajnalban elfoglalhatom a szállásomat.
...


Meglepő módon,talán az esti légi közlekedés miatt a repülőgépem kb. 30 perccel hamarabb landolt, így éppen elértem a transzferbuszt a vonatállomásra, ahonnan átszállással ugyan, de sikeresen eljutottam Reggio EMiliába. Ugyan a bolognai állomáson kellett megvárnom, míg éjfélt, majd hajnali 1-et üt az óra, de nem volt vészes. Szerencsére megtaláltam (véletlenül) a várótermet, ahová meglepő módon csak érvényes vonatjeggyel lehetett bemenni. Rendőrök és vonatellenőrök nézték, nem akar-e egy-egy hajléktalan arrafelé irányulni. Furcsa mód azért a pályaudvar aluljáró része tele van csövesekkel, sőt még a vágányok mellett is akadt egy-kettő.
Reggio Emiliában a vonatállomásról taxival mentem el a szállásig, hisz hajnalba nem közlekedik semmi más. szerencsére olcsón megúsztam, pedig éjszaka 25%-kal drágább 1-1 fuvar.


A szállás igencsak puritán. van ágy, takaró, ablak, ágynemű, külön fürdőszoba, mint a kollégiumoknál, rendes zuhanyzóval, meg mindennel ami ideiglenesen kellhet az embernek.
Reggelit egész héten kapok, ami egyszerű svédasztalos, de normális reggelit tartalmaz.
Az első nap igencsak mozgalmasan telt, a jó idő miatt sokat sétáltam és süttettem magam a napon, már amennyire a körülmények ezt megengedték, de tény, hogy meleg volt!


Volt időpontom a suli titkárságára, vagy mi  a szösz az, ahol az itteni Erasmusos koordinátor elmesélt mindent,  és néhány hasznos papírt és infót is adott a kezembe.
Kaptam kis indexet is, ami leginkább a nálunk használatos középiskolai ellenőrzőre hasonlít, sőt egy diákkártyát is, amire szükségem van, ha be akarok menni a suliba, a könyvtárba, vagy bárhová. Ez egyben a helyi diákigazolvány is.
A hangulatom tegnap kissé lelankadt, nem tudom miért. Nem igazán éreztem jól magam ebben a közegben. Lehetséges, hogy az egyedüllét volt az oka, de az is lehet, hogy teljesen más... Kritikus órákat éltem meg, de sikerült később lenyugodnom.
Furcsa mód, az első idegen ember, akivel a városban beszélgettem, az turista volt (feltételezem), aki engem nézett helyi lakosnak, s tőlem kért útbaigazítást.


Körbejártam tegnap a város történelmi, középső negyedét, ami tényleg szép. Egyből belefutottam az olasz Váci utcába, mely még drágább és még hosszabb, mint a pesti változat :)


Ma reggelre már sokkal jobb hangulatban találtam magam, még az sem zavart, hogy az ideiglenes szállásomon még egy magában beszélő olasz-orosz nőt s kaptam szobatársamul. Nem tudom hány napig lakik velem, de az biztos, hogy én hétfőtől máshol fogom tölteni az éjszakát.