A kritikus kezdet...

Hát, eljött végre ez a nap is. Ma este végre nekivágok a csupa nagybetűs Útnak!
Ha minden jól alakul, akkor már hajnalban elfoglalhatom a szállásomat.
...


Meglepő módon,talán az esti légi közlekedés miatt a repülőgépem kb. 30 perccel hamarabb landolt, így éppen elértem a transzferbuszt a vonatállomásra, ahonnan átszállással ugyan, de sikeresen eljutottam Reggio EMiliába. Ugyan a bolognai állomáson kellett megvárnom, míg éjfélt, majd hajnali 1-et üt az óra, de nem volt vészes. Szerencsére megtaláltam (véletlenül) a várótermet, ahová meglepő módon csak érvényes vonatjeggyel lehetett bemenni. Rendőrök és vonatellenőrök nézték, nem akar-e egy-egy hajléktalan arrafelé irányulni. Furcsa mód azért a pályaudvar aluljáró része tele van csövesekkel, sőt még a vágányok mellett is akadt egy-kettő.
Reggio Emiliában a vonatállomásról taxival mentem el a szállásig, hisz hajnalba nem közlekedik semmi más. szerencsére olcsón megúsztam, pedig éjszaka 25%-kal drágább 1-1 fuvar.


A szállás igencsak puritán. van ágy, takaró, ablak, ágynemű, külön fürdőszoba, mint a kollégiumoknál, rendes zuhanyzóval, meg mindennel ami ideiglenesen kellhet az embernek.
Reggelit egész héten kapok, ami egyszerű svédasztalos, de normális reggelit tartalmaz.
Az első nap igencsak mozgalmasan telt, a jó idő miatt sokat sétáltam és süttettem magam a napon, már amennyire a körülmények ezt megengedték, de tény, hogy meleg volt!


Volt időpontom a suli titkárságára, vagy mi  a szösz az, ahol az itteni Erasmusos koordinátor elmesélt mindent,  és néhány hasznos papírt és infót is adott a kezembe.
Kaptam kis indexet is, ami leginkább a nálunk használatos középiskolai ellenőrzőre hasonlít, sőt egy diákkártyát is, amire szükségem van, ha be akarok menni a suliba, a könyvtárba, vagy bárhová. Ez egyben a helyi diákigazolvány is.
A hangulatom tegnap kissé lelankadt, nem tudom miért. Nem igazán éreztem jól magam ebben a közegben. Lehetséges, hogy az egyedüllét volt az oka, de az is lehet, hogy teljesen más... Kritikus órákat éltem meg, de sikerült később lenyugodnom.
Furcsa mód, az első idegen ember, akivel a városban beszélgettem, az turista volt (feltételezem), aki engem nézett helyi lakosnak, s tőlem kért útbaigazítást.


Körbejártam tegnap a város történelmi, középső negyedét, ami tényleg szép. Egyből belefutottam az olasz Váci utcába, mely még drágább és még hosszabb, mint a pesti változat :)


Ma reggelre már sokkal jobb hangulatban találtam magam, még az sem zavart, hogy az ideiglenes szállásomon még egy magában beszélő olasz-orosz nőt s kaptam szobatársamul. Nem tudom hány napig lakik velem, de az biztos, hogy én hétfőtől máshol fogom tölteni az éjszakát.