Így hát elhatároztuk az olasz kurzusból pár emberrel, hogy még a karnevál vége előtt (21-ig tart) elmegyünk. A szombati nap tűnt a legjobbnak erre. Nem csak azért, mert hétvége, s jó időt mondtak sok-sok napsütéssel, de még a programok is ekkor ígérkeztek a lehető legjobbnak.
(jujj, de költőien fejeztem ki magam... pff) =)
Tehát:
Az egész úgy kezdődött, hogy 10-en akartunk útnak indulni, de végül 6-an vágtunk neki a nagy - még MÁV-nál is rosszabb s botrányosabb TRENITALIA gyönyörűséges vonataival - kalandnak. De Velencébe már 7-en érkeztünk meg, s ott hirtelen 9-en lettünk, majd Reggio Emiliában már csak 6 ember szállt le a vonatról. Érdekes, mi? :)
Apránként mindent elmesélek.
Az út tényleg hosszadalmasra, s meglehetősen körülményesre sikeredett. Azt mondták, megszokott a nagy tömeg a vonatokon. Nos, sajnos a nagy tömeg fogalma nálam nem ezt jelenti. Képzeljetek el egy tömött!! metrót Pesten, s ahhoz adjatok még egy tömött metrókocsit. Végeredmény: egy átlagos vonatkocsi Olaszországban! Persze, most a karnevál s az iskola miatt is jóval többen voltak a megszokottnál. Nos igen, itt még szombaton is járnak iskolába a gyerekek. De erről majd talán máskor.
Az út nem volt nagyon hosszú, 2 óra alatt oda is értünk volna, ha nem lettünk volna 30-40 perces késében. A másik hasonlóság a magyar közlekedéssel s vonatokkal, hogy itt is mindennapos dolog a késés!
Már Bolognában, a vonatra várva nagyon sok jelmezessel találkoztunk, s egyértelműen látszott mindenkin, hogy ők is velünk fognak utazni! A vonat zsúfolásig tömve volt jelmezekkel, bohócokkal, maszkos emberekkel. Mintha nem is karneválra, hanem farsangi buliba mennénk. (számomra eddig a karnevál nem volt egyenlő a farsangi jelmezekkel. hatalmasat tévedtem)
Nagyjából fél 12-re értünk be a csatornákkal teletűzdelt vízi városba, s már ekkor tudtunk, kemény napunk lesz! Az állomástól a Szent Márk térig vezető utat nagyjából 2,5 óra alatt tettük meg!!! Igaz, párszor elkeveredtünk, kisebb-nagyobb kerülőket is tettünk, de a nagy tömeg miatt lépésben lehetett csak haladni.
Minden szépen ki volt világítva még reggel is, s nem volt nehéz megállapítani, ki a helybeli, az olasz turista, s a messziföldről jött látogató. Az itteni olaszok mind-mind korhű jelmezekbe bújtak, s maszkokkal takarták magukat éppúgy, ahogy a mindennapokban azok, akik így keresik a pénzüket. A karneválban az egyik legjobb dolog az, hogy szabadon lehet fotózkodni mindenkivel s mindenhol, ráadásul az amúgy drága múzeumokba, kilátókba szintén ingyen vagy olcsóbban lehet bejutni.
Azonban az igazi karneváli hangulatnak ekkor még semmi jele nem volt. Csak egy rakás idegen turista, akiknek a fele ki van festve, a másik fele meg idétlen jelmezt visel. Aztán ott vagyunk mi, olyan turisták, akik jelmez nélkül léptünk be eme szent helyre...
Mint egy kusza, labirintusszerű, részeg farsang.
Ám a belváros s a tér környékére érve már jobban kirajzolódott a fesztivál: a földön, a járókelők hajában, ruháján, egyszóval mindenütt konfettik voltak, zenebona s színházi műsorok zajától zengett a környék. Tényleg nagyon sok igényes, ötletes jelmezzel lehetett találkozni, de sajnos voltak olyanok is akik inkább hülyét csináltak magukból, annak ellenére, hogy a többséget ez nem is érdekelte. Inkább nevetséges, mint vicces maskarákkal is lehetett találkozni (ezek körül párat majd a képeken is láthattok. De megemlíthetném a transzszexuálisokat, a 80 éves BATMAN-t, vagy a babapürégyártó cég plüssfigurájának öltözött embereket is.
A programfüzet, amely az összes programot tartalmazta tényleg nagyon hosszú volt, ám a baj ott kezdődött, hogy lehetetlen volt megtalálni azokat az amúgy nem is eldugott helyeket, ahol ezek zajlottak. Mi megmaradtunk a főtéren. Nyílt, utcai látványos színházi előadással kedveskedtek egész nap az odalátogatóknak, s szombat délután még a karnevál bálkirályát s -királynőjét is megválasztották. Szerencsére volt egy olasz útitársunk, aki a vonaton csatlakozott hozzánk, s fiatal kora ellenére nagyon jó idegenvezetőnk volt. :)
Zenei, jelmezes és táncos mulatságokat is megnéztünk, s ami az egyik leginkább látványos volt, az a teljesen működő kilátó volt. A Campanile, vagyis a velencei óratorony tetejéből ugyanis meseszép, tényleg ámulatba ejtő kilátás nyílik a városra s a tengerre is. Alig lehet szavakba önteni az ott megtapasztaltakat. Számomra egyedül a hosszú,zsúfolt, félelmetes liftút volt csak ijesztő. A torony aljában számtalan nemzetiségű ember gyülekezett, többségük csak be akart jutni, mások meg nem tértek magukhoz a látvány után. Nagyon sok magyarral is lehetett találkozni, s többek között itt futottunk össze spanyol kurzustársainkkal is, akik úgy volt, hogy velünk jönnek reggel.
Az egész városban délutánonként körmenetet tartanak, s egyre másra belebotlottunk a különböző történelmű korhű maskarákba. Ezen kívül tényleg mindenhol spontán zenészek álltak össze, s kezdtek rá egy-egy ismeretlen, ám mindenki által szerethető nóták eljátszására.
Mivel a Szent Márk térre, s tértől vezető útvonal tényleg járhatatlan volt, késő délután GPS segítségével vágtunk neki a visszafelé vezető útnak. Sajnos többször elvesztettük egymást a nagy forgatagban, de valahogy mindig visszataláltunk.
Érdemes a délelőtti, kora délutáni órákat a múzeumokban, színházakban, eltölteni, mert a nagy felvonulások s a nagyobb előadások délután kezdődnek. Voltak olyan eldugott helyek is, ahol az eddigi összes karnevált lehetett képekben megcsodálni, s felelevenítették az eddigi történéseket s eseményeket. Az igazi karnevál is a napnyugtával kezdődik meg.
Tényleg gyönyörű a város, leginkább este, a még fennmaradt karácsonyi világítással, s a kivilágított sikátorokkal, hangulatos utca zenészekkel, énekesekkel egybekötött forgatag sokkal inkább idézi a karneváli hangulatot, már csak azért is, mert így még az amúgy ronda jelmezesek is szebbnek látszódnak!
Hazafelé a vonatút még a reggelinél is hosszabbnak s rosszabbnak bizonyult, mert valahogy mindenki azzal a vonattal akart elindulni, mint amivel mi is. Olyan szinten heringeskedtünk, hogy mozogni nem lehetett a nagy embertömegtől. Szerencsére sokan leszálltak útközben, s így Bolognába már a lépcsőn ülve érkeztünk meg. Az itteni vonatok szinte egyetlen pozitívuma, hogy viszonylag sok a lépcső (pihenés szempontjából, ha már kevés a rendes ülőhely), s a kivetítőn folyamatosan nyomon lehet követni a kinti, benti hőmérsékletet, s azt, hogy hány perces Késésben vagyunk!!
 |
| A csipetcsapat |
Végül 20 perces késéssel, de még szombat éjszaka sikeresen megérkeztünk a szállásunkra, s mindenki -engem kivéve- egyből bedőlt az ágyba :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése