2012. február 3., péntek

Megtört a jég. Legalábbis megrepedt.

Persze csak átvitt értelemben. Ez az időre egyáltalán nem vonatkozik, mert percről percre hidegebb van. No azért nem annyira, mint otthon ,de tény, hogy a -5-10 fok itt azért igencsak hidegnek és zord időnek számít, főleg, hogy a helyiek több éve nem láttak ennyi havat, mint most!


A Jégtörést a szobatársamra értem. Hétfőig még ebben a diákszállóban töltöm napjaimat, s 4 napja szobatársat is kaptam. A Nő nem igen beszélt hozzám, ha udvariasan kérdeztem valamit tőle, akkor se nagyon kaptam választ, és kb én éreztem kínosan magam, hogy este 7-kor én gépezek és ég a villany, míg ő betakarózva aludni próbál. Fogtam magam és lekapcsoltam hát a villanyt. Még egy "Grazie mille"-t se kaptam!
Mostanáig!

Ma délután, amikor hazaérkeztem, rögtön vagy 4-5 kérdéssel fogadott és csak néztem nagyokat hogy mit beszél ez a nő! Aztán lassan sikerült megértenem, jófejnek tűnik, de azért tipikus nagymamás beütése van, habár alig múlt negyven éves. Az akcentusából meg a habitusából úgy véltem, Nápoly környéki, mert úgy beszél, ahogy az ottaniak. Mint kiderült, nem tévedtem sokat. Szicíliai. Gondolhattam volna, sapkában és nagypulcsiban ül a szobában is, hisz Szicíliában nincs hideg....

Egyébként nagyon fura, lassan meg kéne jegyeznem, hogy melyek a város nevezetességei és mik a főbb ismertetőjegyei, hiszen ma már másodjára szólított le egy turista ( ezúttal egy spanyol), aki tőlem, TŐLEM várt útbaigazítást. :) Mondtam neki, nem tudom, de nem mondtam meg persze, hogy azért, mert én is idegen vagyok! Nem kérkedem vele, ha már egy idegen számára helyinek tűnök. Hihi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése